Tudatalatti mintáink a betegséghez kötődően

Itt a betegség-szezon! Állítólag. Változékony időjárás. Meleg lakás, hideg autó, meleg busz, hideg buszmegálló, vizes kesztyű, kilógó derék, amelyek eredményeképpen betegek leszünk, vagy a gyerekeink.

Azért írom, hogy “állítólag”, mert mi nem. Lassan 4 éve. Mindez pedig nagyon tudatos munka eredménye, ahol immunerősítés helyett a gondolataimat erősítettem meg és takarítottam ki minden olyan meggyőződést, ami azt állítja, hogy „itt az ideje betegnek lenni”. Hogy ki milyen helyzetben gondolja ezt, és tapasztalja is, attól függ, hogy mit hallgatott erről kiskorában, valamint azóta is milyen csoporttudatosságokat fogadott el igazságként. Pl.: „az óvodás gyerekek elkerülhetetlenül megfertőzik egymást”

Írok még alább tipikus példákat, amelyeket, amíg elhiszünk, addig ezt is fogjuk tapasztalni, viszont csodálatos dolog megélni azt, hogy amikor tudatosan kicsatlakozom egy meggyőződésből, akkor ehhez igazodik a valóságom. És lehet, hogy a többiek az óvodában továbbra is fertőzik egymást, meg megfáznak, amikor „kell”, de az én gyerekem nem.

Melyek ezek a tipikus meggyőződések, amelyeket működtetünk, többnyire nem egyedül, hanem kollektíven?

„A gyerekek könnyen lesznek betegek”

„Az óvodások valóságos betegséggócok, akiknek a közelében várhatóan a náluk kisebbek és a náluk nagyobbak is veszélynek vannak kitéve.”

„Ha egyszer egy családba bekerül egy betegség, addig nincs vége, míg mindenkin végig nem ment”

„A gyerekek össze-vissza fertőzik egymást”

„Bizonyos betegségek elkerülhetetlenek” – pl.: bárányhimlő, skarlát, hányós-hasmenéses megbetegedések stb.

Mindezek a gondolatoknak, illetve az ettől való félelemnek az intézményes megjelenése számomra az, amikor már az óvoda bejárati ajtajára is ki van írva, hogy milyen fertőző betegség van épp a kiscsoportban, amire illik készülni, hogy az én gyerekem is előbb-utóbb hazaér vele.

Számomra ezzel volt a legnehezebb megküzdeni, hogy ezeket az információkat ki tudjam zárni és minden alkalommal tudatosítani, hogy „Köszi az infót, hogy itt ez a betegség, mi pedig szépen élhetünk tovább egészségesen, ahogy eddig”. Sokáig csak úgy sikerült, hogy igyekeztem nem nézni az ajtón lévő kiírásra, aminek eredményeképpen azt sem tudtam meg, hogy kertszépítés lesz.:)

Később megtanultam azt is, hogy meg tudom engedni, hogy találkozzak az információval, és még utána is eldönthetem, hogy a magamévá teszem a benne foglaltakat, vagy sem. Azt hiszem egy ideje a kiírások is eltűntek… vagy már annyira súlytalan számomra, hogy nem is tudom megmondani, hogy ott van, vagy nincs.:)

Szóval mióta mindezen túl vagyunk, az én gyerekem nem beteg. Persze, nem ennyire egyszerű ez, hiszen a betegségeket sokmindenre használjuk, és nem arról van szó, hogy egyetlenegyszer sem volt azóta beteg, de sosem volt ez összhangban azzal, hogy mi van a többiekkel az oviban.

Itt jön, hogy mi mindenre használjuk a betegséget?

Szokták mondani, hogy „a betegség segít”. No, de hogyan? Ha a fenti csoporttudatosságokból már kiszálltunk és nem hisszük el, hogy a betegség csak úgy „megtámad” minket, mi pedig ártatlanul megbetegszünk, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy azzal, hogy egy adott betegség kialakult, milyen pozitív dolgok érkeztek az életünkbe, ami addig, amíg egészségesek voltunk, addig nem voltak jelen.

Az ovis – kisiskolás gyerekeink mutatják meg leginkább, hogy mi mindent változik meg hirtelen, ha beteg egy gyerek. Hirtelen több figyelmet kap, több szeretgetést, több gondoskodást, több jelenlétet anyából, vagy a nagymamából, esetleg apából. Otthon maradhat egy kicsit, ami egészségesen sokszor nem megengedett. Ilyen módon pihenhet, feltöltődhet.

Gyakorlatilag az intézményesülésünktől kezdve beépül a tudatalattinkba az a szabály, hogy „az óvodából iskolából, munkahelyről csak betegség-okkal lehet kimaradni”. Egyénenként változó, hogy kinek -mikorra válik igazságává ez a gondolat, de legkésőbb a munkahelynél biztosan. Így sokszor a betegséggel a vágyott pihenést próbáljuk megvalósítani, amelyben a már kellően elfáradt a szervezetünk, akkor remek segítségünkre lehet egy vírus, vagy egy baktérium.

A vírusok egyébként általában valamilyen érdemtelenség érzésre csatlakoznak rá, a baktériumok pedig a bűntudatra. Ha gyerekbetegségről beszélünk, akkor az is gyakori, hogy az érzés a szülőben van, a tünet pedig a gyereken jelentkezik, majd a gyógyulás folyamatában mindkettőjükben oldódik, aminek kell. Ha nem, akkor egész sorozatokat játsszunk ebből sokáig. Az ovisok, bölcsisek gyakran ilyen betegségekkel küzdenek, ami könnyen adódhat abból, hogy esetleg az anyukájuk még nem könnyű szívvel adta őket intézménybe, hanem valamilyen kényszer – vissza kell mennem dolgozni –, hatására, és a betegség kiváló lehetőség az együtt töltött idő pótlására.

Nálunk ez most úgy néz ki, hogy nem arról van szó, hogy nem hiányzik a kislányom az oviból, hanem akkor hiányzik, amikor mi eldöntjük, hogy nem megyünk. Ez igazi szabadság. Mert ér elfáradni, ér telítődni és mind felnőttként, mind gyerekként szükség van a feltöltődésre és a pihenésre időnként. Nagyon jó, amikor ezt igaziból meg tudjuk tapasztalni, nem pedig egy betegséges félmegoldással, ahol általában a végső élmény az, hogy senki sem pihent.

Ha szeretnél Te is hasonlót, akkor szeretettel ajánlom a Gyermekbetegségek – szülőlélek Gyógyítás Workshopomat, ahol ezt a témát dolgozzuk fel és változtatjuk meg rögtön azokat a tudatalatti mintákat, ami ebből Téged érint, hogy aztán megváltozhassanak a tapasztalataid is.

Gyermekbetegségek-Szülőlélek gyógyítás Workshop

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.