Te akartad, akkor most ne sírjál…. De!

– Te akartad megszülni, akkor most ne sírjál, hogy nehéz …

– Te akartad elvetetni, akkor most ne sírjál, hogy milyen jó lenne vele…

– Te akartál hozzámenni, akkor most ne sírjál, hogy nehéz …

– Te akartál elválni, akkor most ne sírjál, hogy milyen jó lenne vele …

– mondja a társadalom képviselőjeként Anyád, Apád, a testvéred, a barátaid, az orvos, a pap a szomszéd…

és Te is úgy gondolod, hogy nincs jogod sajnálkozni, hiszen volt lehetőséged dönteni, senki nem kényszerített – látszólag -.  Felelősséged teljes tudatában döntöttél a gyermekvállalás, az abortusz, a házasság, vagy a válás mellett. Ott, akkor ezek tűntek a legjobb választásnak. Minden más sokkal félelmetesebb volt, mint ezek a döntések. …és senki nem állt melléd a társadalom képviselőjeként, hogy támogasson abban, hogy másként dönts.

Nincs olyan ember, aki szívesen válik. Nincs olyan ember, aki szívesen abortálja a saját magzatát. Nincs olyan ember, aki szívesen bánt. Minden bántásban sérül az is, aki bánt.

A sérülés pedig fáj. Annak is, aki elkövette. Nagyon, nagyon fáj. Sokszor lezárva egy hideg döntés barlangjában, egyedül vacog a fájdalom. Kirekesztve a lélekből, szégyenben. Letagadva, kitagadva, ignorálva. Megfosztva a létjogosultságától. Pedig fáj és gyógyulni vágyik.

Rajta keresztül pedig gyógyulhat a múlt a jelen és a jövő. Menj be a barlangba és öleld meg a fájdalmadat, amit mások bántásával szereztél. Öleld meg magadban a szeretetet, ami sérült akkor, amikor bántottál mást. Lásd, hogy mennyire szeretetteli lény vagy, aki maga is megsérül, ha sért.

Töltsd meg ezt a hideg helyet szeretettel, engedd ki a tagadás börtönébe zárt érzéseidet, hiszen pont ezen keresztül tanulod meg, hogy ne akarj többé senkit bántani. Önmagad szeretetén, az önmagad iránti elfogadáson keresztül tudsz eljutni ahhoz, hogy minél megértőbb és szeretettelibb légy másokkal. Ezzel pedig valóban jót teszel a társadalommal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük