Magzati traumák és gyógyulás

Az első 3 hónap jelentősége

Egyre inkább elismert tény, hogy a földi életünk és tapasztalásaink nem a születésünkkel kezdődnek. Számos élményünk van már magzatként az édesanyánk méhében, amelyből különösen nagy jelentőségű már az első 3 hónap is.                                                 

Az itt megélt negatív tapasztalások eltárolódnak és ugyanúgy befolyással vannak a későbbi életünkre, mint a kisgyerekkori traumáink. Friss kutatások bizonyítják, hogy a magzati időszakban nagyobb stresszt megéltek körében – gyermekkorban – nagyobb a felső légúti betegségek, a mandulagyulladás, a mozgásfejlődési, vagy beszédfejlődési zavarok előfordulása. Gyakrabban következik be koraszülés, vagy vetélés. Tartós stresszhatás következtében gyorsabban öregednek a sejtek és rövidebb átlagéletkorral számolhatunk.

Mindezek a traumák feloldhatóak, felülírhatóak, a változásokat pedig a testünk fizikai gyógyulása is követi.

Melyek lehetnek ezek az élmények?

Például egy ikertestvér elvesztése. A várandósságok nagy része ikerterhességnek indul és sokszor olyan hamar eltávozik az egyik, vagy több testvérünk, hogy az édesanyánk lehetséges, hogy nem is szerez tudomást róla. Ilyen módon nincs róla szó a későbbiekben, mert senki sem látta, esetleg az orvos, de a korai időszakban sokszor ezt nem is említik meg az anyukának. A megmaradt magzat viszont tudja, átélte. Gyakran innen eredeztethetőek azok a tudatalatti programok, mint például az „én vagyok a hibás”, vagy az „ártok”, vagy hogy „felelős vagyok a testvérem életéért/haláláért”. Az élmény végigvonulhat az életünkön, és újra és újra megmutatja magát. Gyakran, akik átélték ezt bármiért képesek önmagukat okolni, egészen képtelen szituációkban is.

A másik nagy témája a magzati lét első 3 hónapjának, hogy szembesülök azzal, hogy számítottak rám, vagy sem. Várnak, nem várnak, örülnek, netalántán szeretnének „meg nem történt”-té tenni. A kisbabák a pocakban pontosan érzik ezzel kapcsolatosan az anya és az apa érzéseit is. Ijedtségét, félelmét, dühét, vagy örömét. Mindezek következtében máris a tudatalattiba íródhatnak olyan programok, mint például: „Nincs létjogosultságom”, „Érdemtelen vagyok a szeretetre”, „Érdemtelen vagyok az apám/anyám szeretetére”, „Fölösleges/szükségtelen vagyok”.

Ide tartozik az is, ha valakit kimondottan fiúnak vagy lánynak vártak és ő épp nem felel meg az elvárásnak. Ezeknek az embereknek az életélménye gyakran, hogy rengeteget küzdenek az elismerésért, amit rendszerint nem kapnak meg attól, akitől igazán szeretnék.

Mindazt, hogy milyen világot látunk magunk körül, milyen élményeket szerzünk, nagyrészt a tudatalatti programjaink, az életünk során elfogadott igazságaink határozzák meg. Ezek beépülnek valamikor és ha elfogadjuk őket, mint legfőbb igazság, akkor azt is tapasztaljuk újra és újra, amit a tudatalatti gondolataink közvetítenek. Ahhoz, hogy magzatként, vagy kisgyerekként valami tudatalatti mintává váljon, csak néhány alkalom kell ugyanabból a tapasztalásból.

Ilyen módon, ha én valamikor elhittem, hogy „meg kell felelnem az elvárásoknak a szeretetért” például, akkor ezt is fogom úton, útfélen tapasztalni. Ha képes vagyok tudatosítani, hogy ez nem igaz és átváltoztatni azzá, hogy „megérdemlem az anyám/apám szeretetét” és külön „már megfelelek úgy, ahogy vagyok” akkor ezt fogom tapasztalni.

Ehhez a tudatosításhoz, és a tudatalatti igazságaink biztonságos átírásához egy rendkívül hatékony módszer a ThetaHealing technika, amellyel a magzati időszakra visszavezethető tudatalatti programmá vált „igazságainkat” is könnyedén átírhatjuk akár magunk, akár a gyermekeink számára.

Ha érintettnek érzed magad a fenti témában akár magadra, akár a gyermekeidre vonatkozóan, szeretettel ajánlom az Egyéni konzultáció lehetőségét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.