Császármetszés utáni természetes szülésre (VBAC-re) készülés ThetaHealing® technikával  

Tavaly júniusban 2 császár után sikeresen szült egy kismama a Szent Imrében. A húgom volt, akire nagyon büszke vagyok, és akivel azóta többször nekifutottunk a témának, hogy hogy lehetne leírni, hogy is történt ez a felkészülés és pontosan milyen szerepe volt benne a ThetaHealing konzultációknak, amiket csináltunk a várandósság alatt többször és a szülés előtt, már kimondottan arra fókuszálva. Amiatt is szeretnénk ezt, mert mindketten úgy gondoljuk, hogy annak a bizonyos „lelki oldal”-nak a megtámogatásában nagy szerepe volt ennek a módszernek, amelyet ő a többi segítője mellett vett igénybe, és boldogan jelenthetjük, hogy eredményesen lehet dolgozni ezzel a VBAC témában.

Ő leírta már a szüléstörténetét, amelyben említi a thétát, most én írnék a ThetaHealing technikáról, és arról, hogy például nála milyen esetekben alkalmaztuk. Mindezt az ő hozzájárulásával teszem.
A ThetaHealing technika a theta agyhullámot használja, amelyet a tudatalatti kapujának is neveznek. Thetában könnyedén tudunk régóta rögzült tudatalatti gondolatokat, negatív érzelmeket elengedni, helyette pedig azonnal pozitív érzelmi és gondolati mintákat tanítani. Mindez éber állapotban történik, gyakorlatilag egy beszélgetésként érzékeljük az egészet. Azt, ahogy éljük az életünket, ahogy reagálunk bizonyos élethelyzetekben 90%-ban a tudatalatti programjaink irányítják. Ezeknek pont az a lényege, hogy nem kell rajta gondolkodni, a megszokott szituációkban lefut a háttérben egy algoritmus arról, hogy miként reagáljunk, anélkül, hogy végiggondolnánk. Így van ez a reggeli fogmosásnál is, de akkor is, ha valaki „beszól”. Mindezek tanult programok, származhatnak a gyerekkorunkból, szülői mintákból, de mélygenetikai programok is lehetnek, mint az emberek kígyóktól való félelme például, vagy a kollektív tudattalanból, mondjuk a nők alárendeltsége. A ThetaHealing nem minősít, és nem drámázik, teljesen mindegy honnan szedtünk fel egy-egy programot, a kérdés csak az, hogy a jelenlegi életünkben szolgál, vagy sem. Ha nem, akkor egy konzultáció jó lehetőség arra, hogy elengedjük. A konzultáció folyamatában a mai témából indulva felderítjük, hogy milyen tudatalatti program az, ami változtatásra vár, beazonosítjuk, majd megváltoztatjuk és a konzultáció végére már változik a kliens kezdeti témával kapcsolatos érzése,viszonya, akár teljesen feloldódik a probléma, és aztán jönnek a változások a következő napokban, amik mutatják, hogy a változás a mélyben megtörtént.
Hogy jön ez a természetes szüléshez? Ebben az esetben ez a téma, amin dolgozunk. Addig, amíg már semmi negatív gondolat, vagy érzelem nincs bennünk a témával kapcsolatban. Hiszen ezzel kapcsolatosan is vannak bizony gondolataink és érzelmeink, amiket esetleg fel is ismerünk, de nem tudunk velük mit kezdeni. Pl. vannak rossz tapasztalataink az előző terhességek, vagy szülésekkel kapcsolatosan és emiatt esetleg el sem tudjuk képzelni, hogy lehet másképp. Vagy félünk, fájdalomtól, ismeretlentől, haláltól, felelősségvállalástól. Esetleg azt sem tudjuk elképzelni,hogy képesek lennénk rá. Félünk a segítségkéréstől, kérdezéstől, azt hisszük, hogy már tudnunk kellene azt, amit nem tudunk, mert soha senki nem mondta el, de megkérdezni sem merjük. Félünk az elutasítástól.
Vikivel például ilyesmi elakadásoknál dolgoztunk. Amikor tudta, hogy ahhoz, hogy haladjon a felkészülés, neki kellene lépni, de valamiért nem tudta megtenni. Aztán utána mindig lépett. Keresett szülésznőt, aztán dúlát, aztán letisztult, hogy kik lesznek, akik végigkísérik. Az orvosa is egyre támogatóbb volt. Amikor szólt, thétáztunk. Összesen kb. 5 alkalommal 1-2 órákat. Fő témáink az önszeretet, bizalom, elfogadás, nőiség, testtudat voltak, ezekkel kapcsolatos traumák, gondolatok,érzelmek elengedése. Számomra az utolsó alkalom volt a legemlékezetesebb, amikor a szülésen dolgoztunk. Nagyon jól lehet a jövőbeli eseményeken is dolgozni, ahogy itt is tettük. Hiszen erről is vannak elképzeléseink, de azokat is többnyire a meglévő tapasztalataink, félelmeink rakják össze, mint lehetséges jövőbeli kép. No, ezt tisztogattuk ki attól kezdődően, hogy kezdődik, egészen addig, hogy megszületett a baba és a mellére tették. Végigvettük a teljes folyamatot, apró részletekben és mindenhonnan „pucoltuk ki” a félelmeket. Előző császármetszések rossz tapasztalatait, csoporttudatosságokat, mint például az, hogy „a kórházba bemenetel elakasztja a vajúdás folyamatát, leállhat a tágulás”, vagy később, hogy „a nagy babákat nehezebb megszülni, több komplikáció léphet fel”, de előjött például az is, hogy a „az előzőleg császáros anyákat nem hagyják vajúdni, vagy hogy „csak fekve vajúdhatnak”. Mindenhova betöltöttük, hogy tudja milyen érzés, hogy most minden a számukra legjobb úton, módon történik és ehhez minden támogatás, ember, eszköz,bizalom, szeretet stb. rendelkezésre áll.
A ThetaHealing-et vizualizációs technikaként is emlegetjük, mert miközben a konzultáció zajlik,többnyire csukott szemmel beszélgetünk, és amiről beszélünk, az sokszor a kliens és a konzulens fejében is képekben megjelenik. Ahogy elengedjük a negatív dolgokat és jönnek a helyükre a pozitívak, változik a kép, és az agyunk mindezt megtörténtnek nyilvánítja. Gyakorlatilag előre írunk egy pozitív történetet, amit az agyunk már úgy érzékel, mint tapasztalás. Ha múltbeli traumán dolgozunk, ott is „újraíródik” a történet, ezáltal gyógyul az egész. A jövőbeli eseménynél pedig megteremtjük a lehetőségét annak, hogy a lehetséges legjobb verzió jöhessen a valóságban is, hiszen a történethez kötődő traumákat, félelmeket, gátlásokat már megváltoztattuk.
Ez a történet is megmutatta nekünk, hogy “fejben dőlnek el a dolgok”. Ha pedig a korlátozó gondolatokat megváltoztatjuk, alkalmazkodik a változáshoz minden, a testünk, a környezetünk. Ebben a változtatásban hatékony eszköz a ThetaHealing technika.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.