Az anyaság nem egy minőség, hanem egy állapot…

Játszmáink az anyaságban

..ez bizonyára sokaknak nem esik jól most, pedig így van. Nem több és nem kevesebb, mint az apaság, mint a nőség, vagy a férfiség, viszont rengeteg gondolatot párosítunk hozzá, ami miatt fontos ezt az érzést megtartani, hogy az anyaság által többek leszünk.. különben mi értelme a sok áldozatnak?

Mi értelme odaadni a szabadságunkat, a korábbi önmagunkat, rugalmas, könnyed életünket, ha nem érünk aztán többet anyaként? Ha ez által nem élhetjük meg, hogy mennyire fontosak vagyunk valakinek? Hiszen nélkülünk nem maradna életben, egyedül pisilni sem tud, sem mozogni.. aztán később cipőt húzni, felöltözni… még később matek leckét írni.. aztán párt választani.. és 38 évesen kompetens apa, vagy anya lenni…

Mit kapunk ezért mi, anyák? Rengeteg figyelmet, érezhetjük, hogy mennyire fontosak vagyunk, értékesek, és hogy szükség van ránk a világban. Megélhetjük, hogy képesek vagyunk egy csomó mindenre. Megélhetjük, hogy milyen erősek vagyunk, kitartóak… Megkapunk egy csomó szeretetet és elfogadást, hálát.

Ezt hívják a pszichológiában úgy, hogy játszma. Amikor valamit azért csinálok, mert a tudatalatti programom szerint a végén kapok valamit, ami jó. Szeretetet, odafigyelést, elfogadást, értékesnek érezhetem magam, erősnek, szabadnak. Azért játszmában próbálom ezeket megkapni, mert nyíltan nem merem kifejezni, hogy valójában szeretet, elismerést, stb. szeretnék. Ezt pedig azért nem merem, mert valamikor, feltehetően a kisgyermekkoromban volt egy, vagy több olyan élményem, ami szerint nem érdemlem meg. Ami szerint, ha nyíltan kifejezem, pl. azt, hogy „figyeljetek rám”, azért büntetést kapok. Vagy az anyám szégyellni kezdi magát, vagy neheztel. „A figyelem iránti igény szégyellnivaló” …sutty, a program már fut is a tudatalattiban és dolgozik.

Nagyon furfangos az agyunk, mert nem arról van szó, illetve nem csak, hogy mostantól nem akarok figyelmet kapni, mert akkor jön a szégyenérzés is, hanem azt is megtanulja, hogy ahhoz, hogy figyelmet kapjak, szégyenteljes szituációkba kell hoznom magam.

..aztán anya leszek… és a gyerekem nagyon nehezen kezelhető.. rengeteget hisztizik, leginkább nagy társaságban, nyilvános helyeken.. Én szégyenlem magam.. és közben általa megkapom a figyelmet. Ez egy elég stresszes figyelem…

…és itt jön megint a ThetaHealing® kérdése:

Mit szólnál ahhoz, hogyha ezt a figyelmet megkaphatnád stressz nélkül? Hogy figyelmet kapni lehetséges és biztonságos, anélkül, hogy szégyenleni kellene magad azért, hogy figyelmet kaptál? Jöhet az, hogy biztonságos figyelmet kapni, hogy lehetséges és biztonságos örömödet lelni abban, hogy figyelmet kapsz? Hogy milyen érzés azt tapasztalni, hogy megkapod a figyelmet anélkül, hogy bármit kellene tenni érte? Hogy ezt megengedheted Magadnak és mindenki megengedi Neked? Megengeded, hogy gyógyuljanak mindazok az alkalmak az életedben, amikor ettől eltérő tapasztalatokat szereztél? Jöhet, hogy milyen érzés tudni a különbséget a szüleid mintája a figyelem megkapásáról és a játszma nélküli verziója között? ..és hogy lehetséges és biztonságos a számodra ismerni a különbséget, és az utóbbit választani? Hogy biztonságos és lehetséges a szüleidétől eltérő megoldásokat választani, anélkül, hogy ezzel megcsalnád őket, anélkül, hogy ettől kevésbé szeretnének, vagy Te kevésbé szeretnéd őket. Jöhet, hogy milyen érzés tiszteletben tartani az ő megoldásaikat, hálásnak lenni azért, hogy megmutatták, mint lehetséges verzió, és egyidőben választhatsz mást? ..és még jöhet az, hogy biztonságos saját magadért figyelmet kapnod, és felszabadíthatjuk a gyermekedet az alól a kötelezettség alól, hogy ezt ő „intézze, érje” el Neked? ..és megmutathatja, hogy megkaphatod a figyelmet az életed bármelyik pillanatában, sőt, már most is kapod, és függetlenül attól, hogy gyerek vagy, vagy felnőtt, nő vagy férfi, anya vagy apa?

…és még tudnám folytatni… de ugye már látod, hogy az anyaság, csak a felület? ..és nagy lehetőség a játszmákra.. és arra is, hogy mindezeket felismerhessük és leszedhessük a stresszt azokról az érzésekről, amiket csak a játszmában érzünk elérhetőnek.

Megengedhetjük, hogy mindenki egyenértékű legyen, egyformán fontos, akár anya, akár nem? Akár apa, akár nem? Mit szólsz ahhoz, ha amellett, hogy mindenki fontos, Te lehetsz a legfontosabb? ..és mindenki lehet a legfontosabb is, anélkül, hogy ettől bárki kevésbé fontos lenne. Ez jöhet?

Hajrá könnyed anyaság, könnyed élet!:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.